Az “Edi rajzol” projekt…
Egy éve már, hogy minden nap rajzolok…

IMG_5042_1Nem is tudom, hol kezdjem… talán célszerű a legelején… Pontosan egy éve 2016. január 16-án, megszületett a gondolat magocska, ami elindította az egész “Edi rajzol” napi rajzos projektet. Ezen a napon töltöttem fel az első rajzot, amit aznap készítettem. A cél a fejlődés, hogy le tudjam rajzolni azt, amit gondolatban magam előtt látok, illetve megtanuljak portrét rajzolni.

Álmomban nem gondoltam, hogy az első 21 nap lesz a legnehezebb…

Emlékszem minden összejött akkoriban, folyton jöttem-mentem és volt mikor este 11-kor álltam neki rajzolni, de nem adtam fel, és nem hagytam ki egyetlen napot sem.

rajz 351

Minden áldott nap az aznap készült rajz került fel a Facebook oldalamra. A környezetem, a családom, a barátaim mind tudták és elfogadták, hogy nekem ez fontos. Köszönöm Nektek a türelmet! Volt mikor a rajzolás miatt lemondtam programot, vagy étteremben rajzoltam, de olyan is előfordult, amikor a vasútállomáson vettem elő a rajzcuccaim, mert ugye mindig van nálam ceruza, rajztábla és rajzlap, hogy bárhol, bármikor tudjak rajzolni (edzésre azért nem cipelem magammal). Persze ehhez el kellett telnie vagy fél évnek, amíg mások előtt mertem rajzolni. Már előtte hónapokkal cipeltem magammal szinte mindenhova a rajzeszközeimet, hogy majd kint a szabad ég alatt egy padon csücsülve fogok rajzolni… de a tökéletes pillanat csak váratott magára. Aztán az a bizonyos áttörés a tónál történt, mikor bepakoltam a rajzfelszereléseimet a bringás táskámba és kitekertem, hogy majd ott rajzolgatok. Abszolút nem voltam benne biztos, hogy fogok is rajzolni, vagy megint csak megutaztatom a cuccaim…

Először csak ott ültem és néztem a vizet, meg az embereket, aztán nagy nehezen erőt vettem magamon, előszedtem az eszközeim és elkezdtem rajzolni. Először fura volt, kicsit idegen volt a megszokott kis szobámból kimenni a nagyvilágba… mert akkor ott azt éreztem, hogy kitágult a világ… Ott voltak a színek, a fák, a víz a maga egyszerű szépségével. Én pedig ültem az egyik kedvenc stégemen és rajzoltam. Igazából nem történt semmi különös, egyre jobban belemerültem a rajzba, a világ körülöttem szépen lassan megszűnt és csak azt láttam, amit rajzolok. Átéltem azt a bizonyos flow érzést, amit szinte minden egyes nap átélek, ha rajzolok. Nekem ez egyfajta meditáció, amikor nincs más csak a lap, a ceruzáim és én… 

rajz 186

Egy évvel a projekt indulását követően elmondhatom, hogy sikeresen kialakítottam egy szokást, és annyira hozzám nőtt, megszerettem, hogy nem is akarom abbahagyni. Tehát továbbra is feltöltöm naponta a kis rajzaimat és köszönöm Nektek, hogy velem tartottatok és tartatok nap, mint nap.

rajz 336

Nem mondom, hogy könnyű volt összeegyeztetni mindent, de ma már úgy alakítom a napjaimat, hogy a rajzolásra mindig legyen egy órám. Ha valamit nagyon akarunk és eldöntjük, hogy megcsináljuk, akkor meg is fogjuk csinálni. Voltak nagyon rossz napjaim, amikor semmi kedvem nem volt rajzolni, de olyan is mikor vagy két órát szörföltem az interneten, míg találtam valamit, amit végül aztán lerajzoltam. De egy percig sem bántam meg, hogy belevágtam, mert nagyon sokat fejlődtem és tanultam. Már nem ijedek meg attól, amit le kell rajzolnom, mert tudom, hogy előbb-utóbb le fogom rajzolni. Kezd kialakulni a saját stílusom, amolyan egyedi “Edi” stílus… Már le tudom rajzolni, amit magam előtt látok és a portrérajzolás is alakul…

Hogy mit tanultam az elmúlt évben?

  • Ami a legfontosabb megtanultam hinni önmagamban, hogy képes vagyok rá és meg tudom csinálni.
  • Türelemre és kitartásra tanított az elmúlt egy év, mert ugye nem sikerült minden rajz úgy, ahogy szerettem volna, de nem adtam fel és folytattam. Régebben mindig ez hiányzott. Most már elmondhatom, hogy kitartó munkával, erős akarattal és hittel meg tudom valósítani a céljaimat.  
  • Megtanultam fontossági sorrendet felállítani és nemet mondani. 
  • Meg kellett tanulnom, hogy színeket, fényeket, árnyékokat és foltokat figyeljek, azaz el kellett vonatkoztatnom magam attól, amit éppen rajzolok. Megtanultam egy új látásmódot.
  • Megismertem és megtanultam használni az eszközeimet. Rajzoltam különböző grafitceruzákkal, vágott hegyű filctollal, színes ceruzákkal, speciális filctollal, amit vízecsettel lehet elmosni, szénnel, szénceruzával, tűfilccel, akvarellceruzával… de még van mit tanulnom… 
  • Másoltam művészek rajzait, hogy elsajátítsak néhány trükköt és technikát, hogy közelebb kerüljek önmagamhoz és megtaláljam a saját stílusom.
  • Végül azt is elfogadtam és megértettem, miért ne hasonlítsam magam másokhoz. Sosem fogok úgy rajzolni, mint más. Én én vagyok, saját belső világgal, saját látásmóddal és egyedi stílussal, ami alakul és jön magától. Már mindig a korábbi önmagamhoz mérem a fejlődésemet. Azt nézem, honnan indultam és most hol tartok…

rajz 320

Hogy mi van a többi szokással?

Az első dolgom reggel, hogy megiszom fél liter vizet. Nekem így indul a nap. Reggeli, mosakodás majd megcsinálom a jógagyakorlatom, az 5 napüdvözletet. A Duolingo-s nyelvtanulás is megmaradt, napi 30 pontos limittel. Heti egyszer járok rajzszakköre, amit Szekér István tart csütörtökönként. Tavaly augusztusban bekerültem a Hobbisták közé, elkezdtem bokszolni tanulni, heti háromszor járok edzésre. Most éppen betegség miatt szünetel a testedzés, de már hiányzik a mozgás… Persze ember vagyok, néha elalszom, van mikor elfelejtem, vagy lebetegszem, néha közbejön ez-az és elmarad egy-egy szokás, mert ugye ezeket nem posztolom ki naponta a világhálóra… A rajz más, egyfajta terápia, amikor belépek a kis színekkel, foltokkal, árnyékokkal és fényekkel teli birodalmamba és alkotok.

rajz 282

Idén nem tervezek új szokást kialakítani, inkább megpróbálom úgy beosztani az időmet az eddigi szokások megtartásával, hogy a számomra fontos embereknek is legyen helyük az életemben.

Ha tetszett a bejegyzés, kattints a bejegyzés alatt található megosztási lehetőségek bármelyikére! Köszönöm!

A cikk alatt a Hozzászólás ablakban a véleményed is közzéteheted! Kíváncsian várom észrevételeidet, kérdéseidet, ötletedet és segítő, építő kritikádat!

Ezen kívül követhetsz a követés gombra kattintva,  illetve feliratkozhatsz hírlevelemre is, ha szeretnél értesítést kapni a bejegyzésekről! 🙂

Köszönöm, hogy velem tartotok!

Szeretettel, 

Somogyi Edina

2 hozzászólás

  1. CsicseriAndrea írta:

    Igen, a 21 nap tényleg a kritikus határ. Utána sokkal könnyebb tartani a szokást. Azt mondjuk nem gondoltam volna, hogy a rajzolas is olyan, hogy neve “nincs kedvem”. Azt hittem, aki tud, annak ez szórakoztató, pihenteto minden körülmények között. Olyan, mint nekem a golyolovoldozos játék :). Akarsz meg kirándulni? Mert en fogok, úgy döntöttem. Aki ott van, ott van, aki nincs, nincs. Havonta legalább egyszer.

    • Somogyi Edina írta:

      Hát van az úgy, hogy semmihez sincs kedve az embernek… de ez ritkán fordul elő velem! 😀 Persze, hogy akarok kirándulni, csak először ki kell lábalnom ebből a köhögésből. Megbeszéljük mikor, merre.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..