Szombat este, Csótó, és egy fényképezőgép…
Makróba zárt varázslat, vízpart, virágok, bringa és két láb…

Bringa, stég, tó és én…

Az igazi csodák, amit pillanatról pillanatra megélhetünk, ha hagyjuk, hogy a mindennapi megoldhatatlannak tűnő problémák közé beékelődjenek a kis semmiségnek tűnő varázslatos csodák, amelyek körülvesznek bennünket.

Mindig feltölt, ha kint üldögélek a tónál, hallgatom a madarak csiripelését, nézem a fákat, a tavat körbeölelő zöld növényzetet és persze a víz szinte mozdulatlan tükrét, ahol mindig cikáznak a fények.

Néha szüksége van az embernek egy kis magányra, hogy a gondolatait rendezze, hogy ne agyaljon folyton a problémákon, hanem csak élvezze azt, ami van, amit az élet ad neki.

Igazán akkor tudsz boldog lenni, ha tudsz örülni az élet adta apró csodáknak, varázslatos pillanatoknak, amelyekre pár év múlva, akár apró könnycseppel a szemed sarkában fogsz visszagondolni. Szeresd az életet, szeress élni, ismerkedni, beszélgetni, mert az ilyen aprócska semmisnek tűnő pillanatok, évekkel később a legjobb emlékeid lesznek.

Kicsit elkalandoztam a fényképezéstől, de úgy vélem a gépen vagy akár a ma divatos telefonos szelfiken, látott boldog pillanatoknak sokszor (tisztelet a kivételnek) köze sincs a valósághoz. Mindent felrakunk a nagy közösségi portálra, és közben sokszor nincs a képek mögött semmi, csak a kirakat, az üresség.

Kérdem én, miért van arra szüksége az embernek, hogy a boldogságát megossza, miért várjuk a lájkokat, és a megerősítéseket, ha boldogok vagyunk?! Hisz a boldogság, a pozitívizmus árad belőlünk. Ha belenézel egy boldog ember szemébe, csillog, mint megannyi kristály, szinte sugárzik, mosolyog, vidám és élettel teli.

Míg a boldogtalan szempár, szürke és életlen, folyton réved, nincs jelen, belesüpped a múltba, a problémába és nem engedi magát szárnyalni.

Tudom miről beszélek, átmentem mindkét szakaszon, jelenleg is tanulom megélni a szépséget, a pillanatokat, és higgyétek el sokszor nehéz, mert tudatosan élni, azt jelenti, hogy nem hagyod magad sodródni az árral, nem állsz be a többség közé, nem azt csinálod, nem azért csinálod, mint a többiek, hanem a céljaidért, hogy elérd azt az állapotot, amikor Te irányítod az életed.

Az angyalok mindig velem vannak…

Ha tetszett a bejegyzés, kattints a bejegyzés alatt található megosztási lehetőségek bármelyikére! Köszönöm!

A cikk alatt a Hozzászólás ablakban a véleményed is közzéteheted! Kíváncsian várom észrevételeidet, kérdéseidet, ötletedet és segítő, építő kritikádat!

Ezen kívül követhetsz a követés gombra kattintva,  illetve feliratkozhatsz hírlevelemre is, ha szeretnél értesítést kapni a bejegyzésekről! :)

Köszönöm, hogy velem tartotok!

Somogyi Edina

Minden vélemény számít!