Nem is tudom, hol kezdjem… talán célszerű a legelején… Pontosan egy éve 2016. január 16-án, megszületett a gondolat magocska, ami elindította az egész “Edi rajzol” napi rajzos projektet. Ezen a napon töltöttem fel az első rajzot, amit aznap készítettem. A cél a fejlődés, hogy le tudjam rajzolni azt, amit gondolatban magam előtt látok, illetve megtanuljak portrét rajzolni.
Gyerekkor vs. felnőttkor
Már nagyon régen írtam bejegyzést. Ma viszont úgy érzem a 169. napi alkotás után ki kell írnom magamból pár gondolatot, ami az elmúlt hónapok során megérlelődött bennem! Tovább bejegyzésre →
Húsvétra várva…
Apró lépések… Amelyek talán megmutatják önmagad…
Úgy érzem mérföldkőhöz értem, le mertem rajzolni egy majdnem portrét, ma pedig megpróbálkoztam az unokahúgom egyik fényképével. Igaz nem lett tökéletes egyik sem, de sokat tanultam miközben rajzoltam, és ez elgondolkodtatott…
A zene az kell… A pillanat…
Az utolsó bejegyzésem óta eltelt majdnem egy hónap. Sikeresen megvalósítottam a magam elé kitűzött célokat, kialakítottam három szokást, és még csak február van… 😉 Naponta megszerzem a kis 50 pontomat a Duolingón, reggelente 8-10 perc jóga és január 17-e óta minden nap rajzoltam valamit. Voltak olyan rajzok, amelyek nagyon jól sikerültek, és akadtak kevésbé tetszetősek is. A lényeg, hogy most már hozzátartoznak a mindennapjaimhoz, mindig úgy alakítom a napom, hogy ezekre a dolgokra legyen időm. Tovább bejegyzésre →
Szokások és kitartás…
Talán egy döntés…
8. rajz (2016. 01. 24.)
Eltelt egy hét… tegnap még a gyönyörű hóesésben sétáltam. Ma pedig verőfényes napsütésre ébredtem. Tegnap délután még az okozott örömet, ahogy az apró hópelyhek végiggördülnek az arcomon, kicsit megsimogatják és elolvadnak a bőröm melegétől. Ma pedig a nap simogatta és melegítette fel a testem és a lelkem egyaránt. Pár percig csak álltam a tónál, behunytam a szemem és élveztem a pillanatot, amikor a nap sugarai a felhőkön keresztül végigcirógatják a bőröm. Szeretek sétálni, közben nézem a fákat, a természetet, a befagyott tavat, a hattyúkat és a kacsákat. Mindig mindenben van valami szép, a mozdulatlan némaság, ahogy a fák csupaszon, kapaszkodnak a jeges földbe, vagy az a pár levél és termés, amit nem engedtek el maguktól. Tovább bejegyzésre →
Újévi fogadalmak helyett…
Hogyan alakítsunk ki új szokásokat?
1. rajz (2016. 01. 16.)
Most már javában benne vagyunk a januárban, de biztos van még köztetek olyan, aki még csak most szeretné írásba foglalni a 2016-os évben végrehajtásra váró fogadalmait. Leggyakoribb például, hogy idén lefogyok, idén megtanulok németül, vagy angolul, rendszeresen sportolok, most már aztán tényleg leszokok a dohányzásról, és még sorolhatnám mi mindent fogadunk meg, amit aztán rendre elfelejtünk, vagy lusták vagyunk betartani.
Tovább bejegyzésre →
Ki az a Szekér István?!
Kicsit minden…
Vasárnap este van, kint mindent beborított a köd és teljesen besötétedett. A tegnapi eső elmosta szinte az összes havat, ami a hét elején leesett. Jólesik ilyenkor is kimenni és sétálni egy kicsit. Majd a friss, hideg levegő után egy forró gyömbér teát kortyolgatva lehet rajzolni, festeni, attól függ kinek mihez van éppen kedve, hogyan szeretné kifejezni önmagát.
BUÉK 2016!
