Tél van, nemsokára itt a karácsony. A nappalok egyre rövidebbek, a nap sem árasztja ránk meleg sugarait. Néha ugyan megmutatja magát, feltölt bennünket melegséggel és élettel. Mosolyt csal az arcunkra, majd ismét elbújik. A fák már elengedték leveleiket, most csupaszon és kopaszon állnak, alszanak, kicsit megpihennek. Feltöltődnek a tavaszra, amikor is ismét rügyezni kezdenek és virágba borítják ágaikat. Most az elmúlásnak van itt az ideje. Mert minden elmúlik, minden változik, ahogy az évszakok váltják egymást, úgy mi is változunk, felkészülünk a tavaszra kívül-belül.