Álmomban már jártam itt, a hely csodálatos, körülöttem fák, hegyoldal, előttem a víz, ami visszatükrözi a víz fölé benyúló faágak leveleire a fényt. Imádom a fényeket, ahogy szinte játszadoznak a leveleken, megannyi csillagocska… hol az egyik levélen, hol pedig a másikon csücsül meg egy kicsit, aztán rögtön továbbugrik, és csak szökken egyik ágról, a másikra. Ültem percekig, mosolyogtam, és élveztem a hely magával ragadó szépségét és nyugalmát.
Olvasás folytatása
Az igazi csodák, amit pillanatról pillanatra megélhetünk, ha hagyjuk, hogy a mindennapi megoldhatatlannak tűnő problémák közé beékelődjenek a kis semmiségnek tűnő varázslatos csodák, amelyek körülvesznek bennünket.
Olvasás folytatása
Szombathelyen élek, immár lassan hat esztendeje…
Eleinte furcsa volt a falusi idill, a sok zöld, az udvar, a családi ház után a sok utca, az emeletes házak, a lakás és kevés zöld övezet, ami meg sem közelíti a falusi nyugalmat és csendet, mert mindig megzavarja a madarak csicsergését, a fák suhogását és a víz csendjét a város zaja.
Szombat este, mivel nem volt kedvem más programhoz, fogtam magam nyeregbe pattantam egy fényképezőgéppel a kis táskámban és kikerekeztem a tóhoz. Hét óra körül lehetett, a nap már kezdett lenyugodni, gyönyörű volt, ahogy a vízen tükröződtek a színek…
Imádom nézni, amit a természet magától képes kreálni, amit ugyan megpróbálok fotókkal visszaadni, de véleményem szerint ezeket a pillanatokat és szépséget meg kell élni, ott kell lenni és csodálni! Mert ezek az igazi csodák, a megélt pillanatok, amikor csak ülsz magadban, és gyönyörködsz abban, ami eléd tárul. Beleég az emlékeid közé, aztán néha csak úgy bevillan, és akkor mosolyra húzódik a szád széle, öröm és boldogság tölti el a lelked, mert megélted a varázslatot.
Folytatás a következő bejegyzésben…
Ha tetszett a bejegyzés, kattints a bejegyzés alatt található megosztási lehetőségek bármelyikére! Köszönöm!
A cikk alatt a Hozzászólás ablakban a véleményed is közzéteheted! Kíváncsian várom észrevételeidet, kérdéseidet, ötletedet és segítő, építő kritikádat!
Ezen kívül követhetsz a követés gombra kattintva, illetve feliratkozhatsz hírlevelemre is, ha szeretnél értesítést kapni a bejegyzésekről! 🙂
Köszönöm, hogy velem tartotok!
Somogyi Edina
Lassan hat éve már, hogy elköltöztem otthonról, Somlóvásárhelyről. A gyerekkor, az iskolák, a tini éveim, az első szerelem, az első csalódás, a nagy örömök és a fájdalmak színtere. Sokszor hiányzik a család, a kutyák, az udvar, a zöld és a nyugalom, az otthon. Mikor utazom haza, már a vonatról megpillantom a földből egyszer csak előbújó „dombocskát”. Mindig várom, hogy lássam, hogy csodáljam, hogy előtörjenek az emlékek és minden más… Ilyenkor hol mosolyra húzódik a szám, hol pedig egy aprócska könny indul meg a szemem sarkából…
Olvasás folytatása