Apró ajándékok az élettől, méghozzá ingyen…
Pinka-patak, oldtimer Renault,
mesés környezet, jó társaság…

pinka 5

Álmomban már jártam itt, a hely csodálatos, körülöttem fák, hegyoldal, előttem a víz, ami visszatükrözi a víz fölé benyúló faágak leveleire a fényt. Imádom a fényeket, ahogy szinte játszadoznak a leveleken, megannyi csillagocska… hol az egyik levélen, hol pedig a másikon csücsül meg egy kicsit, aztán rögtön továbbugrik, és csak szökken egyik ágról, a másikra. Ültem percekig, mosolyogtam, és élveztem a hely magával ragadó szépségét és nyugalmát.

Olvasás folytatása

Szombat este, Csótó, és egy fényképezőgép…
Makróba zárt varázslat, vízpart, virágok, bringa és két láb…

Bringa, stég, tó és én…

Az igazi csodák, amit pillanatról pillanatra megélhetünk, ha hagyjuk, hogy a mindennapi megoldhatatlannak tűnő problémák közé beékelődjenek a kis semmiségnek tűnő varázslatos csodák, amelyek körülvesznek bennünket.

Olvasás folytatása

Szombat este, Csótó, és egy fényképezőgép…
Az este legszebb és legmaradandóbb pillanatai képekben

Szombathelyen élek, immár lassan hat esztendeje…

Eleinte furcsa volt a falusi idill, a sok zöld, az udvar, a családi ház után a sok utca, az emeletes házak, a lakás és kevés zöld övezet, ami meg sem közelíti a falusi nyugalmat és csendet, mert mindig megzavarja a madarak csicsergését, a fák suhogását és a víz csendjét a város zaja.

Mára azonban megszoktam a városi életet, sőt talán még meg is szerettem. Kényelmes, minden elérhető, és, ha „zöld övezetre” vágyom, felülök a bringámra és kitekerek a csónakázó tóhoz. Most, hogy megszépült, új stégeket kapott még jobb kiülni a partra és nézni a vizet, a kacsákat és a sok zöldet, ami körülöleli a tavat.

Szombat este, mivel nem volt kedvem más programhoz, fogtam magam nyeregbe pattantam egy fényképezőgéppel a kis táskámban és kikerekeztem a tóhoz. Hét óra körül lehetett, a nap már kezdett lenyugodni, gyönyörű volt, ahogy a vízen tükröződtek a színek… 

Imádom nézni, amit a természet magától képes kreálni, amit ugyan megpróbálok fotókkal visszaadni, de véleményem szerint ezeket a pillanatokat és szépséget meg kell élni, ott kell lenni és csodálni! Mert ezek az igazi csodák, a megélt pillanatok, amikor csak ülsz magadban, és gyönyörködsz abban, ami eléd tárul. Beleég az emlékeid közé, aztán néha csak úgy bevillan, és akkor mosolyra húzódik a szád széle, öröm és boldogság tölti el a lelked, mert megélted a varázslatot.

Folytatás a következő bejegyzésben…

Ha tetszett a bejegyzés, kattints a bejegyzés alatt található megosztási lehetőségek bármelyikére! Köszönöm!

A cikk alatt a Hozzászólás ablakban a véleményed is közzéteheted! Kíváncsian várom észrevételeidet, kérdéseidet, ötletedet és segítő, építő kritikádat!

Ezen kívül követhetsz a követés gombra kattintva,  illetve feliratkozhatsz hírlevelemre is, ha szeretnél értesítést kapni a bejegyzésekről! 🙂

Köszönöm, hogy velem tartotok!

Somogyi Edina

Valami, ami melegséggel tölti el a lelkem…
Hogyan kel életre egy emlék?

Lassan hat éve már, hogy elköltöztem otthonról, Somlóvásárhelyről. A gyerekkor, az iskolák, a tini éveim, az első szerelem, az első csalódás, a nagy örömök és a fájdalmak színtere. Sokszor hiányzik a család, a kutyák, az udvar, a zöld és a nyugalom, az otthon. Mikor utazom haza, már a vonatról megpillantom a földből egyszer csak előbújó „dombocskát”. Mindig várom, hogy lássam, hogy csodáljam, hogy előtörjenek az emlékek és minden más… Ilyenkor hol mosolyra húzódik a szám, hol pedig egy aprócska könny indul meg a szemem sarkából…

Olvasás folytatása