A vízióim szabadsága

Szombathelyen, Magyarországon élek. Grafikusként dolgozom, a festészet számomra több mint hobbi: a vízióim szabadsága. Gyermekkorom óta szeretek rajzolni és festeni. Mindig és mindenhol alkottam és alkotok. Emlékszem, a régi családi házunk mellékhelyiségeinek falait is tele festettem virágokkal, gombákkal és apró házikókkal.

A pályám kezdetben nem a művészet felé irányult, kereskedelmi technikusnak és informatikusnak tanultam. Csak néhány évvel ezelőtt végeztem el egy grafikai iskolát, ahol elkezdtem egy másfajta szemléletet, egy másfajta megközelítést, egy új irányt kialakítani, ami a grafikai munkáimban és a festményeimben is megmutatkozik.

Olvasás folytatása

Egy album háromféle stílusban…

Volt egy feladat még anno a harmadik félévben, amikor CD borítót kellett terveznünk. Nem volt meghatározva melyik együttes, én választhattam kinek is fogok CD borítót tervezni. Mivel ez a pandémia kezdeti időszakában volt, éppen munkanélküliként karanténban csücsültem, így itthon rogyásig hallgattam a Bagossy Brothers Company klipjeit youtube-on. Így mikor a feladatot kiadták, egyből a Veled utazom album jutott eszembe és az Olyan Ő című daluk, amelyben megjelenik Mickey egér és Minnie egér is, mint főszereplő, ahogy mint látjátok nálam is…

Olvasás folytatása

„Nem elég jónak lenni,annak is kell látszani!”

Ezzel a hangzatos, de nagyon is sokatmondó felkiáltó mondattal kezdődött számomra a csomagolás elméleti oktatása. Grafikai szempontból két fontos feladata van a figyelem felkeltése és az információ átadása. Egyrészt fontos, hogy kitűnjön a hasonló, konkurens termékek közül, másrészt szerepeljen rajta a termék neve, jellege, tulajdonságai, esetleg az eltarthatóságára vonatkozó képi vagy szöveges információ és a csomagolásra vonatkozó törvényi előírásoknak is meg kell felelnie. Ezekkel az alapvető ismeretekkel álltam neki egy formátum mutáció tervezésének, ami jelen esetben egy krém, egy golyós dezodor, egy parfüm és egy ajándékdoboz csomagolásának megtervezését jelenti.

Olvasás folytatása

Amikor nem feladod,csak irányt váltasz…

A napi rajzos projektem az 1169. napon ért véget. Nem egyik napról a másikra történt, akkor már egy ideje érlelődött bennem, hogy nem szeretném tovább csinálni. Már nem volt meg benne az, amiért anno elkezdtem, valami változott, azt hiszem elsősorban bennem.

Elkezdtem tanulni és azt vettem észre, hogy ez már nem elég, még többet akartam akartam fejlődni és ezt a napi, kis fél órás, cuki rajzocskák már nem adták meg nekem, másrészt pedig úgy éreztem ki szeretnék törni ebből a cuki világból, amit magam köré felépítettem.

Olvasás folytatása

Hol is kezdődött…a plakát szerelem?!

Még mielőtt belemennék a témába el kell mondanom, hogy autodidakta módon tanultam és „műveltem” a grafikus szakmát, amit imádok, hiába hagytam abba párszor, mégis mindig akarva-akaratlanul, de valamilyen formában vissza-visszakúszott az életembe. Azért is kezdtem el a kétéves grafikus képzést, hogy ne csak érzésre dolgozzak, hanem helyére kerüljön a szakma, értelmet nyerjenek a szakszavak, fejlődjek és megtaláljam az irányt. Lassan kezd minden a helyére kerülni, de azt hiszem az irányt mindig keresni fogom, mert mindig új dolgokat szeretnék megismerni, megtanulni és mindig új célokat kell kitűzni magam elé. Úgy érzem az új célok megvalósítása az én belső motorom, a belső motivációm és ez hajt előre.

Olvasás folytatása

Mosolyvarázsló „Edi” bögék…

Nem is tudom hol kezdjem… Tudjátok szeretek egyedi, kézzel készült ajándékokat készíteni és jó érzés ezekkel meglepni a szeretteimet. Ebben benne van a kis kezem munkája, a sokszor félresikerült kis vonalak, a nem tudom hányszor letörölt ábrák, grafikák sokasága és azok a kis mosolyok is, amelyek egy-egy ajándék átadásakor megjelennek az arcokon.

Igazából amolyan mosolyvarázslók számomra. Engem ezek a csillogó szemek és valódi kis mosolyok motiválnak a legjobban, ez egy olyan visszajelzés, ami mindig örömmel tölt el és megmelengeti a kis lelkemet.

Olvasás folytatása

Időutazás…Milivel és Micu cicával

Ők ketten, a kis Mili leányzó és Micu cica a karanténidőszak kezdetén születtek, színezőnek szántam a gyerekeknek és szerettem volna kis történeteket írni a rajzokhoz, de közben idő hiányában polcra került a két kis hős kalandozása. Az első rajzaim még kézzel készültek, persze, hogy kiszíneztem, imádok színes ceruzákkal színezni… és szeretem az egyszerű, kissé gyerekes figuráimat is, egy picit ez is én vagyok, a lelkem egy kis darabja, a kislány, aki sosem akar felnőni…

Mili és Micu: „Hello Világ, megjöttünk!”
Olvasás folytatása

Ausztrál dollár?!De hogy jön ez most ide?

Kezdjük a történetet a legelején 2019-ben jelentkeztem egy kétéves grafikus OKJ képzésre, ahol mindenféle izgalmas feladatot kaptunk. Ezek egyike volt az is, amikor egy tetszőleg ország papírpénzének legalább három címletét kellett megtervezni. Valamelyik mélynyomásos sokszorosítási eljárással kellett volna kivitelezni, de közbe szólt a járványhelyzet, ezért homeschool-ban maradt a számomra oly nagy becsben tartott és imádott ceruza és tűfilc kombó.

Olvasás folytatása

Új külső,új tervek,új remények…

Amikor valami megújul, új külsőt, új formát, új színt kap, mindig történik valami belül is, mondhatjuk úgy is, hogy ez egy változással járó folyamat része.

Sok minden történt mióta 2017-ben feltöltöttem az utolsó bejegyzésem, megváltozott, más lett a világ… pandémia, bezártság, félelem és a „mi lesz holnap” bizonytalan érzése hatja át legtöbbünk életét. Szerintem a legfontosabb, hogy élünk és vannak mellettünk olyan emberek, akikre bármikor számíthatunk. Persze ez nem azt jelenti, hogy ők oldják meg a mi problémáinkat, csak meghallgatnak, tanácsokat adnak és mi eldöntjük hogyan tovább… én mondjuk pont abba a csoportba tartozom, aki mindig megy a saját kis feje után… Véleményem szerint az ember arra van beprogramozva, hogy túléljen, bármi áron is.

Olvasás folytatása