Szombathelyen, Magyarországon élek. Grafikusként dolgozom, a festészet számomra több mint hobbi: a vízióim szabadsága. Gyermekkorom óta szeretek rajzolni és festeni. Mindig és mindenhol alkottam és alkotok. Emlékszem, a régi családi házunk mellékhelyiségeinek falait is tele festettem virágokkal, gombákkal és apró házikókkal.

A pályám kezdetben nem a művészet felé irányult, kereskedelmi technikusnak és informatikusnak tanultam. Csak néhány évvel ezelőtt végeztem el egy grafikai iskolát, ahol elkezdtem egy másfajta szemléletet, egy másfajta megközelítést, egy új irányt kialakítani, ami a grafikai munkáimban és a festményeimben is megmutatkozik.

Annak ellenére, hogy sokféle területet és szakmát kipróbáltam, mindig ott motoszkált belül ez a mondat: „Valami hiányzik az életemből”. Most már tudom, hogy ez a valami a festészet: az alkotás öröme szabad és erős nőként. Ez egy nagyon mély érzés, egy sugallat, amely mindig is ott lapult a lelkem mélyén, és soha nem hagyott békén. Mintha valaki mindig azt súgta volna, hogy fessek. Gyakran, amikor bementem egy művészeti kellékboltba, mindig ugyanott találtam magam, ceruzákkal, ecsetekkel, festékekkel és vásznakkal körülvéve.

Tavaly nyáron volt szerencsém ellátogatni a Velencei Biennáléra és a Guggenheim Múzeum gyűjteményébe. Különösen Jackson Pollock munkái nyűgöztek le, a textúrák, a rengeteg festékanyag, a vonalak és a kis színpöttyök, amelyeket a vászonra vitt. Amikor először festettem az ő stílusában, akkor értettem meg, hogy mi is az a szabadság. Megtaláltam a technikát az érzelmeim kifejezéséhez. Most már a textúrák állnak a munkáim középpontjában. Az erős színeket inkább szerelemként használom. Tavaly szeptemberben és idén is meglátogattam az osztrák nemzetközi kortárs művészeti vásárt Bécsben, ahol szintén új inspirációkkal és hatásokkal találkoztam. Minimalizmus, egyszerűség és tiszta kifejezés. Itt vagyok, egy titokzatos és lenyűgöző utazás kezdetén…

A festmények előre egyeztetett időpontban megtekinthetők és megvásárolhatók.