Lassan hat éve már, hogy elköltöztem otthonról, Somlóvásárhelyről. A gyerekkor, az iskolák, a tini éveim, az első szerelem, az első csalódás, a nagy örömök és a fájdalmak színtere. Sokszor hiányzik a család, a kutyák, az udvar, a zöld és a nyugalom, az otthon. Mikor utazom haza, már a vonatról megpillantom a földből egyszer csak előbújó „dombocskát”. Mindig várom, hogy lássam, hogy csodáljam, hogy előtörjenek az emlékek és minden más… Ilyenkor hol mosolyra húzódik a szám, hol pedig egy aprócska könny indul meg a szemem sarkából…

Igen ilyenek az emlékek… hol megnevettetnek, hol megríkatnak, de a tieid. Ezek által váltál azzá, aki ma vagy. Ebből táplálkozol, viszed magaddal, ezáltal érsz, tapasztalsz és fejlődsz. Mindenki fejlődik, hisz azért vagyunk itt, hogy tanuljunk és éljünk. Megéljük a pillanatot, a szépséget és az érzelmek sokszínű skáláját.

Már biztosan kitaláltátok, hogy a szeretett hegyemről, a Somlóról beszélek… ami még mindig minden egyes alkalommal megdobogtatja a szívem, szabályos alakjával, gyönyörű szikláival, természeti kincseivel és igen az emlékeivel.

Íme néhány kiragadott pillanat, és egy emlék.

Kis fényképezőgéppel a hátamon, elindulok otthonról, bringával szelem az utat. A nap sugarai simogatják az arcomat, és néha-néha még a szél is belekap a hajamba… de élvezem az utat, a meredek kaptatókat, a kavicsos, néha már erősen benőtt füves utakat, azt hogy erőt kell kifejtenem, hogy egyre feljebb jussak. Aztán leülök egy nemrég megrakott kőfal tetejére, és onnan gyönyörködöm a tájban, a hegyben, abban, amit láttatni enged magából. Árad belőle az élet, a nyugalom…

Ha tetszett a bejegyzés, egy megosztással inspirálhatsz a legkönnyebben további alkotásra! Akár a véleményed is közzéteheted az alábbiakban! Ezen kívül követhetsz a követés gombra kattintva,  illetve feliratkozhatsz hírlevelemre is, ha szeretnél értesítést kapni a bejegyzésekről! 🙂

Köszönöm, hogy velem tartotok!

Somogyi Edina