Hétfőn, július 27-én volt a drága keresztfiamnak, Barninak a 3. születésnapja. Jó keresztszülőhöz híven megkérdeztem tőle, mit szeretne szülinapjára. A majdnem 3 éves fiúcska azt üzente az anyukájával, hogy ő egy fehér helikoptert szeretne…

No Edina, gondoltam, fel van adva a lecke, fehér helikoptert kell szerezned… Bementem egy játékboltba, természetesen csak citromsárga mentőhelikopterrel, illetve piros (talán) tűzoltó helikopterrel tudtak szolgálni. Gondoltam rendben, hát ha ez van, akkor ez van, majd valahogy rábeszélem a gyerkőcöt, hogy jó lesz neki a másik szín is. Persze azt hittem, hogy egy 3 éves gyereket könnyű lesz rábeszélni egy másik színű helikopterre. Mondanom sem kell a tervem kudarcot vallott… 🙂

Sikerült két napra hazautaznom a húgomékhoz. Elkezdtem ecsetelni Barninak, hogy csak citromsárga és piros helikopter volt a boltban. Aztán feltettem neki a költői kérdést, hogy melyiket szeretné? Erre teljes magabiztossággal válaszolta, hogy fehéret! Hát jó mondom, ha fehér kell, akkor fehér lesz. Megkérdeztem tőle hol láttad a fehér helikoptert? Erre rávágta, hogy a Tescoba. No gondoltam, közelebb vagyunk legalább a fehér helikopterhez, legalább nem kell bejárnom az egész várost, célirányosan kitekerek majd otthon a hipermarketbe, és megveszem neki az áhított fehér helikoptert. Már csak abban reménykedtem, hogy legyen is készleten Szombathelyen, amit a gyerkőc látott. Volt, megvettem, grátiszba kapott hozzá egy teljes mentőgárdát… Egyébként azon gondolkodtam melyik helikopter lehet fehér. Mármint milyen célt szolgál? Eddig csak permetező helikoptert láttam, de mondom olyat biztos nem gyártanak. Aztán egyszer csak megláttam, a legalsó sorban volt, végre ráleltem a vágyott fehér kis csodára, és hirtelen a fejemhez kaptam, hogy hát persze a rendőrségi helikopter…

Így utólag belegondolva, egyszerűbb lett volna megkérdezni Barnit, tutira egyből rávágta volna, hogy a rendőrségnek van fehér helikoptere. A gyerekek már csak ilyenek… Mondják, mutatják, csinálják amit akarnak, és mernek azok lenni akik ők valójában… sokat tanulhatnánk tőlük az életről, mert ők még élnek, igazán szívvel, lélekkel! Figyeljétek őket és tanuljatok tőlük! 🙂

No, de szülinapozás, ajándék, valami kézzel készített is kellene… nem is én lennék, ha nem készítenék valamit… Kitaláltam, hogy az egyik üres vászon cipős zsákra festek neki egy Fülest, a Micimackóból, a hátuljára pedig BB-t, a monogram alapján.

Életemben először alkalmaztam a jobb agyféltekés módszert, hogy letakargattam egy papírral egy-egy részt és haladtam lefelé a vonalakat megrajzolva. Meggyőződtem róla, hogy egész jó ez a technika, fogom alkalmazni többször is, talán portrénál. Bocsi, hogy magáról a rajzolásról nem készítettem fényképet, no de a végeredményt azért megörökítettem…

Ha tetszett a bejegyzés, kattints a bejegyzés alatt található megosztási lehetőségek bármelyikére! Köszönöm!

A cikk alatt a Hozzászólás ablakban a véleményed is közzéteheted! Kíváncsian várom észrevételeidet, kérdéseidet, ötletedet és segítő, építő kritikádat!

Ezen kívül követhetsz a követés gombra kattintva,  illetve feliratkozhatsz hírlevelemre is, ha szeretnél értesítést kapni a bejegyzésekről! 🙂

Köszönöm, hogy velem tartotok!

Somogyi Edina