Szeretettel köszöntelek első bejegyzésemben, kedves Olvasóm!

Néhány mondatban szeretném leírni, hogyan is indult útjára egy gondolatmagocska, amelyből ez a blogoldal kifejlődött.

Kint ülök a tónál egy padon, figyelem, ahogy a lámpa fénysugarában fodrozódik a víz. Ilyen nyugalomban látszik igazán, ahogy este beindul az élet a víz alatt. Kár, hogy nincs nálam fényképezőgép, bár képzeletben ezernyi fotót készítettem, ami örökre az emlékeim között marad, csak jó lenne, ha te is látnád… Tényleg miért ne láthatnád?!

Ezekkel a gondolatokkal indult útjára minden, ezen a meleg nyári estén, ott a tónál.

Már egy ideje megfogant bennem a gondolat, hogy rajztanárt keresek, még jobb agyféltekés rajztanfolyamra is jelentkeztem, de sem a tanár, sem pedig a tanfolyam nem jött össze.

Ekkor döntöttem úgy, hogy autodidakta módon saját erőmből, rengeteg gyakorlással, megtanulok úgy rajzolni és festeni, ahogy mindig is szerettem volna.

A nagy álmom, hogy a lelkem mélyéről előbukkanó képeket vigyem a papírra, vagy a vászonra, mert igazán így tudom megmutatni, ki is vagyok én, és hogyan látom a világot.

Véleményem szerint, ha valamit szeretünk csinálni, és még némi tehetségeset is kaptunk hozzá az élettől, akkor nem szabad veszni hagyni annak lehetőségét, hogy rengeteg gyakorlással még jobbak legyünk az adott területen. Mindig imádtam rajzolni és festeni, nekem ez a legjobb relaxáció, kikapcsolódás. Ugyanis alkotás közben teljes mértékben kizárom a világot, csak én vagyok, a vászon, a festék és az ecset vagy a ceruza. A legjobb érzés, hogy valami belőlem, általam alakul azzá, amivé válnia kell, egy alkotássá.

A blogoldal elsősorban azért jött létre, hogy bemutassam alkotói munkám fejlődésének mozzanatait képek formájában. Másodsorban pedig azért, hogy inspiráljalak és biztassalak arra Téged, kedves Olvasóm, hogy bármire képesek vagyunk, csak tenni kell azért, hogy elérjük az álmainkat. Célom, hogy minél több fotóval és motivációval segítselek, ha kedvet érzel az alkotás eme formájához.

A beillesztett fotók régi alkotásaim, ezután jönnek az újak… 🙂

Köszönöm, hogy velem tartatok!

Somogyi Edina