Új külső,új tervek,új remények…

Amikor valami megújul, új külsőt, új formát, új színt kap, mindig történik valami belül is, mondhatjuk úgy is, hogy ez egy változással járó folyamat része.

Sok minden történt mióta 2017-ben feltöltöttem az utolsó bejegyzésem, megváltozott, más lett a világ… pandémia, bezártság, félelem és a „mi lesz holnap” bizonytalan érzése hatja át legtöbbünk életét. Szerintem a legfontosabb, hogy élünk és vannak mellettünk olyan emberek, akikre bármikor számíthatunk. Persze ez nem azt jelenti, hogy ők oldják meg a mi problémáinkat, csak meghallgatnak, tanácsokat adnak és mi eldöntjük hogyan tovább… én mondjuk pont abba a csoportba tartozom, aki mindig megy a saját kis feje után… Véleményem szerint az ember arra van beprogramozva, hogy túléljen, bármi áron is.

Olvasás folytatása

„Pénzbefőtt” Csak bele ne törjön az ifjú pár foga…

„Pénzbefőtt”

Már régen volt, nem is tudom hogyan volt… No de félretéve a tréfát, ötleteltem mit is adhatnék, ami nem snassz, ami egyedi, amiben benne van a kis kezem munkája. Szeretem az olyan ajándékokat, amelyekben benne van maga az ember, a személyisége, a védjegye, a kifinomult ízlése, visszafogottsága vagy éppen az elszabadult indulatai… amitől mégis az övé, amitől egyedi és különleges.

Nos nem titok, esküvőre voltam hivatalos. A nagy esemény – ahol az unokaöcsém és kedves párja ország-világ és Isten színe előtt is kimondták a boldogító igent – a nyár utolsó hétvégéjére esett. Ajándékvásárláson nem kellett gondolkodnom, mert a meghívóban okosan és bölcsen kikötötték, hogy köszönik szépen, megvan mindenük, és annak érdekében, hogy a jövőben gyarapodni tudjanak, örülnének egy vastag borítéknak. Oh, persze szemem előtt megjelent egy hófehér boríték, benne a ropogós papírpénzzel…

Aztán jött a gondolat, jaj, de hát ez nem én vagyok, ki kell találnom valami eredetibbet, amivel kicsit dolgozhatok.

Először arra gondoltam, lerajzolom őket a borítékra, hogy egyedi legyen, de nem volt fotóm a jegyesekről. Ránéztem a polcon az egy ideje már összegyűlt 200 forintosaimra és elhatároztam, hogy aprópénzben fogom odaajándékozni a nekik szánt összeget. Ugye ezt ömlesztve, vagy berolnizva egy esküvőn azért nem illik átadni, ezért kitaláltam, hogy befőttesüvegbe fogom beletölteni, mint valami pénzbefőttet. Sikerült formás, szép üveget szereznem, amelyet dekorációként fehér és bordó csipkébe öltöztettem. A tetejét lezártam és egy bordó szaténos anyaggal beborítottam, amit pedig egy hófehér szalaggal kötöttem át. Nagyon mutatós, és szép „pénzbefőttet” sikerült úgymond „eltennem”.

Ha tetszett a bejegyzés, kattints a bejegyzés alatt található megosztási lehetőségek bármelyikére! Köszönöm!

A cikk alatt a Hozzászólás ablakban a véleményed is közzéteheted! Kíváncsian várom észrevételeidet, kérdéseidet, ötletedet és segítő, építő kritikádat!

Ezen kívül követhetsz a követés gombra kattintva,  illetve feliratkozhatsz hírlevelemre is, ha szeretnél értesítést kapni a bejegyzésekről! 🙂

Köszönöm, hogy velem tartotok!

Somogyi Edina

Vigyázz, kész, rajt… Indulásra készen

Elefántcsalád A4, akril faroston, 2005
Elefántcsalád
A4, akril faroston, 2005

Szeretettel köszöntelek első bejegyzésemben, kedves Olvasóm!

Néhány mondatban szeretném leírni, hogyan is indult útjára egy gondolatmagocska, amelyből ez a blogoldal kifejlődött.

Kint ülök a tónál egy padon, figyelem, ahogy a lámpa fénysugarában fodrozódik a víz. Ilyen nyugalomban látszik igazán, ahogy este beindul az élet a víz alatt. Kár, hogy nincs nálam fényképezőgép, bár képzeletben ezernyi fotót készítettem, ami örökre az emlékeim között marad, csak jó lenne, ha te is látnád… Tényleg miért ne láthatnád?!

Ezekkel a gondolatokkal indult útjára minden, ezen a meleg nyári estén, ott a tónál.

Olvasás folytatása