Kislány voltam még, még általános iskolába jártam, mikor először festettem a falra temperával, iskolai ecsetekkel… Gyerekek voltunk, szinte minden évben más helyiséget „béreltünk” ki. Ebben az évben a kazánház előtti helyiség volt soron, hajdanán még konyhaként üzemelt, de ezt a funkcióját már rég elvesztette. Ha jól emlékszem kimeszeltük fehérre, kicsit otthonosabbá tettük, azt hiszem még függönyünk is volt…

Aztán jött a nagy ötletem, hogy festek a falra virágot, gombát, fűszálakat, mintha a réten lennénk. Sajnos az utókornak nem örökítettem meg a nagy „művemet”, de jó móka volt.

Amit viszont most be szeretnék nektek képekben mutatni az tavaly, 2014-ben készült. A kolléganőm ugyanis megkért, hogy az újonnan kifestett szobájának a falára fessek egy fát. Kapva kaptam az alkalmon. Nem szeretett volna színes fali képet, hanem egyszerű, egyszínű fát. Úgy gondoltam a fekete matt akril festék tökéletes választás lesz.

Hatalmas izgalommal vártam, mikor fejezik a festést, és mikor kezdhetem már el a munkát. Megmondom őszintén volt bennem egy kis félelem a méretek miatt, de ez az első pár ecsetvonás után hamar elillant. Nagyon jó érzés volt, hogy uralom a teret, hogy alkotok. Érdekes volt kettes létrán egyensúlyozva tartani a festékes tégelyt, vigyázva nehogy kiboruljon a víz, és nehogy kicsússzak a vonalból. Nem rajzoltam meg előre semmit, csak elkezdtem, az ecsettel csak úgy szántottam a falat, és egyre jobban kezdett hasonlítani egy fára. Persze közben mondogattam magamnak, hogy sikerülni fog, meg tudod csinálni…

Nézzétek lépésekben az „első” megörökített fali festményem készítésének mozzanatait.

Ha tetszett a bejegyzés, egy megosztással inspirálhatsz a legkönnyebben további alkotásra! Akár a véleményed is közzéteheted az alábbiakban! Ezen kívül követhetsz a követés gombra kattintva,  illetve feliratkozhatsz hírlevelemre is, ha szeretnél értesítést kapni a bejegyzésekről! 🙂

Köszönöm, hogy velem tartotok!

Somogyi Edina