Amikor valami megújul, új külsőt, új formát, új színt kap, mindig történik valami belül is, mondhatjuk úgy is, hogy ez egy változással járó folyamat része.
Sok minden történt mióta 2017-ben feltöltöttem az utolsó bejegyzésem, megváltozott, más lett a világ… pandémia, bezártság, félelem és a “mi lesz holnap” bizonytalan érzése hatja át legtöbbünk életét. Szerintem a legfontosabb, hogy élünk és vannak mellettünk olyan emberek, akikre bármikor számíthatunk. Persze ez nem azt jelenti, hogy ők oldják meg a mi problémáinkat, csak meghallgatnak, tanácsokat adnak és mi eldöntjük hogyan tovább… én mondjuk pont abba a csoportba tartozom, aki mindig megy a saját kis feje után… Véleményem szerint az ember arra van beprogramozva, hogy túléljen, bármi áron is.
Bármelyik pillanatban történhet valami, egy váratlan helyzet, egy betegség, ami akár az egész élütenkre kihatással van és muszáj átértékelni és más irányban elkezdeni vagy éppen folytatni a dolgainkat… Nincs megállás, csak egy szusszanyásnyi idő, míg átgondolsz, döntesz és elkezded valóra váltani, azt amit elterveztél. Jelenleg itt tartok és úgy érzem folytatnom kell a blogom írását, nagyon sok mindent tanultam az elmúlt években, főleg az elmúlt két évben, többek között néhány új és számomra eddig ismeretlen technikát. Ezekről még fogok mesélni a későbbiekben, illetve szeretném megmutatni a digitális oldalam is, mert ugye azért ilyen jellegű bemutatnivalóim is vannak, de csak haladjunk szépen sorjában…
Ami megmaradt és változatlan az az, hogy még mindig ugyanazt érzem, ha rajzolok, festek vagy alkothatok… mintha megállna arra a kis időre a világ és eltűnik minden gond, probléma… amikor csak a színek, a papír és én vagyok…
A pozitív, rajzos, szívecskés, mindig mosolygó önmagamról…
Kíváncsian várom észrevételeidet, kérdéseidet, ötletedet és segítő, építő kritikádat!
Ezen kívül követhetsz a Facebookon, az Instagramon, illetve feliratkozhatsz hírlevelemre is, ha szeretnél értesítést kapni a bejegyzésekről! 🙂
Köszönöm, hogy velem tartasz!
Szeretettel,
Somogyi Edina