Nem is tudom hol kezdjem… Tudjátok szeretek egyedi, kézzel készült ajándékokat készíteni és jó érzés ezekkel meglepni a szeretteimet. Ebben benne van a kis kezem munkája, a sokszor félresikerült kis vonalak, a nem tudom hányszor letörölt ábrák, grafikák sokasága és azok a kis mosolyok is, amelyek egy-egy ajándék átadásakor megjelennek az arcokon.
Igazából amolyan mosolyvarázslók számomra. Engem ezek a csillogó szemek és valódi kis mosolyok motiválnak a legjobban, ez egy olyan visszajelzés, ami mindig örömmel tölt el és megmelengeti a kis lelkemet.
Karácsony környékén azon gondolkodtam, hogy a kis barátnőim mivel lepjem meg… Átmentem a szomszéd kisboltba és ott láttam ezeket az egyenesfalú kis fehér bögréket és vettem belőlük néhányat, hogy mindenkinek legyen. Elkezdtem rajzolni őket, akkor még nem vettem porcelán festéket, mivel ajándékba szántam őket és egyszerű lakkfilccel rajzoltam rájuk a kis figurákat. Sikerült a mosolyprojekt, volt nevetés, visongás, örültek neki a lányok, de sajnos ez a technika nagyon nem vált be, mivel volt akinek sikerült teljesen lemosni a kis börgréről a festéket… és ez olyan rossz érzés volt, hogy nem sikerült tartósat alkotni és használhatatlan az ajándék bögre.

Idővel elkészült az én kisbögrém is. Egy korábban ajándékba kapott hófehér bögrét használtam és mivel mozgatta a fantáziám a tartóssága, ezért megrajzoltam egyik oldalon a kis „önmagam”, másik oldalra pedig felírtam a nevem, persze a pont helyén egy kis szívecskével. Szerintem azért hasonlít rám… 😀

