Azon gondolkodtam napok óta, hogy idén a családnak nem készült kézzel készített ajándék. Viszont, ha alkottam volna is valamit a kis kezeimmel, akkor sem tölthetném fel karácsony előtt, mert akkor elveszne a meglepetés varázsa…
Olvasás folytatása
Már csak két hét és beköszönt a Karácsony. Szeretem ezt az ünnepet, mert ilyenkor együtt van a család. Mikor gyerekek voltunk húgommal rendszerint megkerestük az ajándékokat, mikor a szüleink nem voltak otthon. Igazából mindig tudtuk mit fogunk kapni, de olyan izgalmas volt végigtúrni a szekrényeket, és megtalálni, hogy az adott évben Anya éppen hová rejtette el az ajándékokat. Olvasás folytatása
Tél van, nemsokára itt a karácsony. A nappalok egyre rövidebbek, a nap sem árasztja ránk meleg sugarait. Néha ugyan megmutatja magát, feltölt bennünket melegséggel és élettel. Mosolyt csal az arcunkra, majd ismét elbújik. A fák már elengedték leveleiket, most csupaszon és kopaszon állnak, alszanak, kicsit megpihennek. Feltöltődnek a tavaszra, amikor is ismét rügyezni kezdenek és virágba borítják ágaikat. Most az elmúlásnak van itt az ideje. Mert minden elmúlik, minden változik, ahogy az évszakok váltják egymást, úgy mi is változunk, felkészülünk a tavaszra kívül-belül.
Olvasás folytatása
Már régen volt, nem is tudom hogyan volt… No de félretéve a tréfát, ötleteltem mit is adhatnék, ami nem snassz, ami egyedi, amiben benne van a kis kezem munkája. Szeretem az olyan ajándékokat, amelyekben benne van maga az ember, a személyisége, a védjegye, a kifinomult ízlése, visszafogottsága vagy éppen az elszabadult indulatai… amitől mégis az övé, amitől egyedi és különleges.
Nos nem titok, esküvőre voltam hivatalos. A nagy esemény – ahol az unokaöcsém és kedves párja ország-világ és Isten színe előtt is kimondták a boldogító igent – a nyár utolsó hétvégéjére esett. Ajándékvásárláson nem kellett gondolkodnom, mert a meghívóban okosan és bölcsen kikötötték, hogy köszönik szépen, megvan mindenük, és annak érdekében, hogy a jövőben gyarapodni tudjanak, örülnének egy vastag borítéknak. Oh, persze szemem előtt megjelent egy hófehér boríték, benne a ropogós papírpénzzel…
Aztán jött a gondolat, jaj, de hát ez nem én vagyok, ki kell találnom valami eredetibbet, amivel kicsit dolgozhatok.
Először arra gondoltam, lerajzolom őket a borítékra, hogy egyedi legyen, de nem volt fotóm a jegyesekről. Ránéztem a polcon az egy ideje már összegyűlt 200 forintosaimra és elhatároztam, hogy aprópénzben fogom odaajándékozni a nekik szánt összeget. Ugye ezt ömlesztve, vagy berolnizva egy esküvőn azért nem illik átadni, ezért kitaláltam, hogy befőttesüvegbe fogom beletölteni, mint valami pénzbefőttet. Sikerült formás, szép üveget szereznem, amelyet dekorációként fehér és bordó csipkébe öltöztettem. A tetejét lezártam és egy bordó szaténos anyaggal beborítottam, amit pedig egy hófehér szalaggal kötöttem át. Nagyon mutatós, és szép „pénzbefőttet” sikerült úgymond „eltennem”.
Ha tetszett a bejegyzés, kattints a bejegyzés alatt található megosztási lehetőségek bármelyikére! Köszönöm!
A cikk alatt a Hozzászólás ablakban a véleményed is közzéteheted! Kíváncsian várom észrevételeidet, kérdéseidet, ötletedet és segítő, építő kritikádat!
Ezen kívül követhetsz a követés gombra kattintva, illetve feliratkozhatsz hírlevelemre is, ha szeretnél értesítést kapni a bejegyzésekről! 🙂
Köszönöm, hogy velem tartotok!
Somogyi Edina
Álmomban már jártam itt, a hely csodálatos, körülöttem fák, hegyoldal, előttem a víz, ami visszatükrözi a víz fölé benyúló faágak leveleire a fényt. Imádom a fényeket, ahogy szinte játszadoznak a leveleken, megannyi csillagocska… hol az egyik levélen, hol pedig a másikon csücsül meg egy kicsit, aztán rögtön továbbugrik, és csak szökken egyik ágról, a másikra. Ültem percekig, mosolyogtam, és élveztem a hely magával ragadó szépségét és nyugalmát.
Olvasás folytatása
Barni 3. szülinapja
Hétfőn, július 27-én volt a drága keresztfiamnak, Barninak a 3. születésnapja. Jó keresztszülőhöz híven megkérdeztem tőle, mit szeretne szülinapjára. A majdnem 3 éves fiúcska azt üzente az anyukájával, hogy ő egy fehér helikoptert szeretne… Olvasás folytatása
Akkor, ahogy ígértem vágjunk bele az akrilfestés rejtelmeibe. Egy korábbi alkotásom, a Tulipánfa születésének mozzanatait szeretném illusztrálni lépésről lépésre néhány fotóval. Olvasás folytatása
Mire van szükségem a festményem elkészítéséhez?
Az igazi csodák, amit pillanatról pillanatra megélhetünk, ha hagyjuk, hogy a mindennapi megoldhatatlannak tűnő problémák közé beékelődjenek a kis semmiségnek tűnő varázslatos csodák, amelyek körülvesznek bennünket.
Olvasás folytatása
Szombathelyen élek, immár lassan hat esztendeje…
Eleinte furcsa volt a falusi idill, a sok zöld, az udvar, a családi ház után a sok utca, az emeletes házak, a lakás és kevés zöld övezet, ami meg sem közelíti a falusi nyugalmat és csendet, mert mindig megzavarja a madarak csicsergését, a fák suhogását és a víz csendjét a város zaja.
Szombat este, mivel nem volt kedvem más programhoz, fogtam magam nyeregbe pattantam egy fényképezőgéppel a kis táskámban és kikerekeztem a tóhoz. Hét óra körül lehetett, a nap már kezdett lenyugodni, gyönyörű volt, ahogy a vízen tükröződtek a színek…
Imádom nézni, amit a természet magától képes kreálni, amit ugyan megpróbálok fotókkal visszaadni, de véleményem szerint ezeket a pillanatokat és szépséget meg kell élni, ott kell lenni és csodálni! Mert ezek az igazi csodák, a megélt pillanatok, amikor csak ülsz magadban, és gyönyörködsz abban, ami eléd tárul. Beleég az emlékeid közé, aztán néha csak úgy bevillan, és akkor mosolyra húzódik a szád széle, öröm és boldogság tölti el a lelked, mert megélted a varázslatot.
Folytatás a következő bejegyzésben…
Ha tetszett a bejegyzés, kattints a bejegyzés alatt található megosztási lehetőségek bármelyikére! Köszönöm!
A cikk alatt a Hozzászólás ablakban a véleményed is közzéteheted! Kíváncsian várom észrevételeidet, kérdéseidet, ötletedet és segítő, építő kritikádat!
Ezen kívül követhetsz a követés gombra kattintva, illetve feliratkozhatsz hírlevelemre is, ha szeretnél értesítést kapni a bejegyzésekről! 🙂
Köszönöm, hogy velem tartotok!
Somogyi Edina