Virágos fekete-pink
„Uzsitatyó”
Az előző bejegyzésemben leírtam mit szerezz be, mielőtt nekilátunk az alkotásnak.
Tehát…
Mire van szükségem a textilfestéshez?
Kislány voltam még, még általános iskolába jártam, mikor először festettem a falra temperával, iskolai ecsetekkel… Gyerekek voltunk, szinte minden évben más helyiséget „béreltünk” ki. Ebben az évben a kazánház előtti helyiség volt soron, hajdanán még konyhaként üzemelt, de ezt a funkcióját már rég elvesztette. Ha jól emlékszem kimeszeltük fehérre, kicsit otthonosabbá tettük, azt hiszem még függönyünk is volt…
Olvasás folytatása
Lassan hat éve már, hogy elköltöztem otthonról, Somlóvásárhelyről. A gyerekkor, az iskolák, a tini éveim, az első szerelem, az első csalódás, a nagy örömök és a fájdalmak színtere. Sokszor hiányzik a család, a kutyák, az udvar, a zöld és a nyugalom, az otthon. Mikor utazom haza, már a vonatról megpillantom a földből egyszer csak előbújó „dombocskát”. Mindig várom, hogy lássam, hogy csodáljam, hogy előtörjenek az emlékek és minden más… Ilyenkor hol mosolyra húzódik a szám, hol pedig egy aprócska könny indul meg a szemem sarkából…
Olvasás folytatása
Megfordult a fejedben már a rajzolás vagy netán a festés? Ki szeretnéd fejezni magad az alkotással? Ki akarsz festeni/rajzolni mindent magadból, ami benned van?
Szeretek főzni, szeretem a saját ízeimet. Ha valaki most megkérdezné tőlem, miért? Csak annyit válaszolnék:
Olvasás folytatása„A főzés is alkotás, egy kreatív tevékenység. Különböző alapanyagokból kreálsz valamit, ami ehető és ráadásul még finom is.”
Minden festménynek, alkotásnak története van. Semmi sem születik meg anélkül, hogy meg ne érnénk rá. Azt hiszem így voltam a festéssel. Tudattalanul készültem rá, éreztem, hogy az életem része, hogy bennem van, mert az elmúlt években begyűjtöttem a „hozzávalókat”. Hol ecsetekkel, hol festékkel, hol pedig vászonnal tértem haza, amelyek fehérségükkel, ürességükkel egyre jobban és jobban hívogattak, hogy élettel töltsem meg őket.
Olvasás folytatásaSzerettem volna életet lehelni a felületre, de egyszerűen nem volt hozzá türelmem és ihletem. Igen jól olvastátok türelmem, nem tudtam, csak a festésre koncentrálni, nem tudtam a pillanatban élni és alkotni, holott bennem volt. Ma már ez másként van, imádok belemerülni a színekbe, a formákba. Olyat akartam alkotni, ami a szívemből, a lelkem mélyéből születik.
Ma kissé borús hangulatban van az időjárás, de engem ez cseppet sem zavar. Bringával közlekedem, szeretem ahogy a nap sugarai végigsimítják az arcomat, de az is nagyon jó érzéssel tölt el, ha az esőcseppek végigcsordulnak az arcomon. Bár ma az erős szél néha belekapott az esőkabátom csuklyájába, és Kálmán barátunk igencsak le akarta ráncigálni rólam… de sebaj hazaértem, kicsit ázva, kicsit kipirulva, de mindenképpen elégedetten, hogy épségben megérkeztem és most itt ülhetek és írhatok neked/nektek.
Ma egy nemrégiben készült alkotásom szeretném megmutatni, természetesen ennek is van története.
Olvasás folytatása
Szeretettel köszöntelek első bejegyzésemben, kedves Olvasóm!
Néhány mondatban szeretném leírni, hogyan is indult útjára egy gondolatmagocska, amelyből ez a blogoldal kifejlődött.
Kint ülök a tónál egy padon, figyelem, ahogy a lámpa fénysugarában fodrozódik a víz. Ilyen nyugalomban látszik igazán, ahogy este beindul az élet a víz alatt. Kár, hogy nincs nálam fényképezőgép, bár képzeletben ezernyi fotót készítettem, ami örökre az emlékeim között marad, csak jó lenne, ha te is látnád… Tényleg miért ne láthatnád?!
Ezekkel a gondolatokkal indult útjára minden, ezen a meleg nyári estén, ott a tónál.
Olvasás folytatása